Randevú Jophiellel
Vártam már a találkozást, hisz Ő csupa ígéret…
Izgalmas, feszült készülődés.
Lengén öltözött, színe körülöleli gondolataimat. A nyári este karamella krémes illatába burkolózott.
Együtt megpihenni-ez minden vágyam-kiélvezni a sóvárgás utolsó cseppjét is.
A várakozás édessége, a ki nem mondott gondolatok, a lágy puhatolózások, könnyű szavak, édes ígéretek…
A képzelet és valóság vágyott randevúja.
Ő Jophiel arkangyal, aki Isten szépsége…
2012.06.05.
A fekete Seráf
Gyönyörű, érzéki lény. Ellenállhatatlanul szép. Sűrű, sötét haj, lágy fehér bőr. Fahéjas pézsma illata : ölelő ! Telt vörös ajkak, amelyek egész másként is képesek kielégíteni, mint először gondoltam. Csodás test, falatozni támad kedvem a pozsgás, cukorka szájról.
Felkúszom a testén, dorombolni kezdek. Keze gerincet olvasztó gyönyört közvetít az idegvégződéseimbe. Újabb hullám pézsmás édesség fon körül. Meztelen testem teljesen hozzá akarom dörgölni, hentergőzni rajta. A karom a nyaka köré fonom, a lábam köré tekerem. Foglyul ejtem.
Ő elindul velem, az egyik karjával tart, a másikkal simogat. Elrepít egy csodás helyre, amely az otthona. Éjszaka, lágy szellő, mosolygó Hold. Kezek cirógatnak, alattam hűs selyem feszül.
Meztelen bőröm az Ő bársonyos csupaszságához dörzsölöm. Csodás ! De nem elég !
Igen, igen ! Erre van szükségem…itt érintsenek, ott erősebben dörzsöljenek, amott csípjenek. Nyögéseim Holdanyánk örömmel üdvözli, miközben testem ívbe feszül, sokat tudóan mosolyog.
Bárhol érint, szörnyű áldott sajgás támad a bensőmben. Nyöszörgök, ahogy halad lefelé. Vicsorgok, amikor hosszan időz lágy hasamon és megmarkolom a fejét, amikor eléri a célt, ahol perzselt testem halvány könnyeket ejt. Finoman nyalogat és én a végtelenségig szorítom magam az érintéséhez. Megnyílok és Ő belém hatol, azzal az édes hajlékonyságával, amely a sajátja. Gyönyörrel tölt meg, remegek, izmaim megfeszülnek. Vad hangok törnek ki belőlem, hánykolódom a síkos selymen.
Gyorsan ráéreztem…felnéz rám, szeme csupa ígéret.
Érzem, ahogy szöveteim lazulnak, lágyulnak, belső nedveim csorognak. Sajgón lassan nyársalom fel magam rajta. Szája rám tapad, keményen szív, miközben finom erővel irányít. Drága, drága ujjait imádom !
Sikoltozva robban bennem az Univerzum. Egész testem ráng, rázkódik, lüktet az extázis hullámain. Elönt, elborít, megtisztít…
Gyengéden térít magamhoz. Keze lágy bársony.
- Szerelmem vagy, a társam ! – súgom halkan – Szabadon adom a szerelmemet !
- És ez a legszebb ajándék ! -jelenti ki szenvedélyes hangon
- Mindenem a tied, bármire is vágysz, bármire is van szükséged !
És így is tettem, megadva magam. Ő pedig gyengéd csókokkal kezdett újra szeretni. Olyan kifinomult érzékenységgel, szívet szaggató szépséggel, hogy könnyet csalt a szemembe.
- Nem tudtam, hogy ilyen is lehet ! – ziháltam
- Én sem. – jött a halk válasz