A bor és a legfőbb Transzcendencia
Sokszor és sokat hivatkoznak borász és borkedvelő körökben Hamvas Béla író / filozófusra és a Bor filozófiája című kötetére. Sajnos sokszor egyáltalán nem, vagy csak épphogy a felszínt kapargatva értelmezik Hamvas csodás elgondolásait, amely oly mélységeket és magasságokat tárgyal a bor mibenlétét illetően, hogy nekem 100- szor újraolvasva is ad mindig mást, pluszt, újat.
– Végül ketten maradnak; Isten és a Bor
Hamvas Béla nem kevesebbet állít ezzel a mondattal, csupán azt, hogy a Bor a Mindenek végén felkerül egy azonos magasságba a legfőbb Transzcendenciával.
Ha ez így van, akkor nem az Ember vagy bármely más teremtmény kerül azonos szintre a Jóistennel, hanem egy, az ember által megteremtett dolog. Az ember sok dolgot teremtett, hozott létre alakított át a történelem folyamán a meglévőből. Hamvas szerint viszont semmi, de semmi nem érhet el ezen teremtett dolgok közül, ilyen szakrális minőséget, kizárólag a bor.
Véleményem szerint igaza van. Ha megvizsgáljuk az emberiség történelmét, a kezdetektől óriási szerepe van e nemes italnak mind vallási, mind világi szempontból. Soha, semmilyen más ital nem volt ilyen hatással az emberiségre, mint a bor. Ez kétségkívül vitathatatlan. A szőlőt Isten adta az Embernek táplálék gyanánt, bort viszont már az Ember készített belőle. Hogy kinek a segítségével vagy hathatós közreműködésével, ez egy másik téma. Viszont nyilvánvaló célzattal.
Az archaikus korokban úgy hitték, hogy a bor ivása az Istenekhez hasonlóvá teszi a földi halandót. Ez nyilván így is lehet, hisz a jó bor ivásától valóban istenien érezhetjük magunkat, és egy nagyobb társaságba akár az összes ókori phantenon istenei megjelenhetnek emberi formában. A bor hatására Aphroditék, Hérák, Deméterek, Zeuszok, Árészek, Hádészek tűnnek fel az összes jó és rossz tulajdonságaikkal együtt.
Nos, Villányban volt már pár ilyen buli…
A keresztény vallás is viszi tovább a bor szakralitását, ugyan kissé más formában, de kétségkívül ugyanolyan energiával, hisz a vörösbor a mai napig Jézus Krisztus vérét szimbolizálja, amit ha méltóvá válunk magunkhoz venni, megtisztulunk és bűneink megbocsáttatnak. Van még kérdés?
Ha jól tudom, kóser is csak a bor lehet…
Akinek a bor többet jelent egy alkoholos italnál vagy egy eladni való tételnél, az jól fogja érezni magát ( és másokat is) a Maul borok világában. A Sötét Angyalok univerzumában, térben és időben elveszni majd újra megtalálni önmagunkat egy csodálatos utazás.
Mindenkinek jó utat kívánok!
Ezek a mesék akkor keletkeznek, amikor a lelkeket a féktelenség angyali démona szállja meg, lehetőség nyílik a lerészegedésre és a bujálkodásra. A féktelen víziók, amelyek a bor kóstolása során törnek ránk, az illatokban, ízekben, aromákban, megbúvó rejtélyek, felfedezésre váró titkok mind itt vannak bennük, pompás csokorba szedve és felszínre törhetnek a megfelelő bor hatására. Hagyjuk magunkat hát elrepíteni a gyümölcsös kertekbe, az illatos vízű tavak partjára, az orgiák világába. Nincs ugyanis az az orgia, ami ne fulladna tökéletes unalomba, a bor hiányában. Az alkohol tartalmú italok közül, ugyanis a bornak van a legtöbb közé a szakralitáshoz. Az életen, a véren keresztül a szent nőiesség princípiumáig, a termékenységtől a gyönyörig, mind – mind az ősi Istenekig, az emberiség megtartott és elfelejtett múltjának gyökeréig, ott a bor, amely a földi halandót az istenekhez hasonlóvá teszi.
Ezért mi, a bor szerelmesei valljuk, hogy ha valaki bort kóstol, nem csak a hegy levét, hanem a mítoszokat, a meséket, a mágiát és a titkokat is ízleli. ❤️
A Lator hatás
Ő a hús öröme,,az illatok tobzódása, az ízek kavalkádja. Azt teszi, ami neki tetszik, nem sérülékeny, nem válik áldozattá.
Beteljesült kapcsolatokat köt, a teljesítménnyel szemben közömbös, értek ítélete merőben szubjektív.
Ha betölt szépségével bárkit, hatása ellenállhatatlan.
Magnetikus vonzás keletkezik körülötte, áldozata és közötte kémiai kötés alakul ki. Erős kényszert érzünk a közeledésre.
A késztetés mély, spirituális és intellektuális .
Ha egyesülésünk szellemi természetű, úgy a kémiai folyamat az értelemben, az érzelmekben vagy a szellemiségben spirituális szinten zajlik.
Ha személyesen, testközelből találkozunk és érintjük a Latort, fizikai testünk is megtapasztalja a hatalmát, hatalmasságát, erejét és mágiáját.
Egyetlen gyújtópontba képes fókuszálni, mi teljesen elmerülünk ebben, az idő pedig észrevétlenül repül...
A pincészet legjobban ismert és kedvelt bora, a Lator nevet kapta.
Ez minden évjáratban kizárólag Cabernet Franc fajtából készül. Maul Zsolt a Franc-ban találta meg azt a fajta attitűdöt, amely borászati tudását, életét és szakmája iránti szenvedélyét jellemzi.
Ő maga is egy Lator, egy földre bukott angyal, annak minden mennyei és pokolbéli tulajdonságával, erejével és csábító varázsával.
A Cabernet Franc és Maul Zsolt találkozása oly sikeres, hogy nevük szinte összemosódik az emberek tudatában, hisz a Lator mindkettőjüket jelenti a maguk tiszta minőségében. Az első Lator a 2006-os évjáratban született. Zsolt gondolatai azóta is érvényesek.
A Lator emberfeletti erővel bíró, tiszta vérű Cabernet Franc, amelyben pokoli tűz ég.
Sötét, mélylilába hajló színe, veszélyesen vonzó ízvilága lángra lobbantja az érzékeket. Önálló életet él, betörni, megszelidíteni nem lehet.
Vad markánsága egyszerre nyugtalanító és ellenállhatatlan. Ördögi csábítása fenyegető, felemésztő vágya szimbolizálja a lelke sötét oldalával viaskodó borászt.
A Lator a legmarkánsabb, a legikonikusabb, a legkarizmatikusabb bor, amit valaha készítettem. Maul Zsolt
Az én feladatom a bor másfajta megközelítése, ami sokkal személyesebb, sokkal intimebb. Nem választom külön a Kreátort a kreációtól.
A bort kóstolva rácsodálkozom az ember tulajdonságaira is. Világossá válik mit miért tesz és hogy viszonyulok én hozzá.
A bor egyfajta nyelvezet, egy katalizátor közöttünk, amely által az emóciók világra szabadulnak. Ezeket az érzéseket öntöm újra szavakba és mesélem el nektek.
Közös életünket nem épp a kimért tempó jellemzi. Most mégis jól esik ez a lassúság.
Igen, jól esik, ahogy a Lator simogatja a nyelvemet. Meleg és cseppfolyós. Türelmes, gyengéd, csábító és simogató. A feszültség múlik, majd végképp feloldódik ebben a csókban. Kezeimmel érinteni vágyok, simogatni, becézgetni...
Melengető síma bőrt, alatta kemény izmokat, selymes hajtincseket, érzékien dörzsölő borostát...
A testet, amelybe körmömet lustán, finoman belemélyesztve az idők végezetéig csókolnám...
A Lator szinte vibrál... reagál a gondolataimra.
Érzem, hogy a szájam sarka felfelé kunkorodik.
No, persze ismerlek én! Imádod, ha felhúzhatsz.
Kifejezetten élvezed....
A szeme villan, hosszan rámnéz, a száján csábító mosollyal nyújtja a kezét.
-Gyere - szól
-Nem, kedvesem, ma én diktálom az iramot - mosolygok
Felszisszen, mikor a számba veszem, szemét lehunyja és ellazul. Nyelvemmel simogatom, ujjaimat végighúzom rajta, lágyan és ütemesen. Ahogy nő benne a feszültség, annál nehezebb nekem a koncentrálás.
Mikor a nektár első cseppjeit megérzem, a világ belevész a homályba. 💋❤️
A sötét angyalok
Valamikor a teremtés hajnalán, mielőtt az Ember nevű kreatúra elfoglalta a helyét ebben a történetben, az Úr a saját képmására megalkotta az angyalok nemzetségét. Csodás, éteri és földöntúli lények ők, akik szeretetből, fényből és jóságból gyúrattak. De, mert a Kreator kíváncsi az esendőség mibenlétére, megalkotta az Embert, aki gyengébb és tudatlanabb, mint bármely angyal volt.
Kedves társait, az angyalokat pedig megbízta egy fontos feladattal: Legyenek istápolói, védelmezői ennek a porból gyúrt kreatúrának, aki akkor még szelíden és gyermekien tekintett a neki megteremtett világra. Megkérte az angyalokat, segítsék az Embert és vigyék a hírt közte és kedvenc teremtménye között. Az angyalok nagy többsége elfogadta ezt az új küldetést, ám voltak, akik nehezteltek e feladat miatt, mondván : - Mi nem azért élünk, hogy ezt a porból alkotott gyermeket szolgáljuk... Az elégedetlenség oly mértékűvé vált az angyali rendek között, hogy a vége háború lett.
Az Úrhoz hűséges angyalok, Sabbathiel arkangyal, ismertebb nevén Mihály, vezetésével szembekerültek az Úr legkedvesebb és leggyönyörűségesebb szeráfjával, Luciferusszal. Luciferus, nevének jelentése : fényhozó, aki maga is arkangyal és a négy Szeráf egyike, a valaha élt legcsodálatosabb és legfényesebb volt az angyalok között. A Teremtő trónusához ő állt a legközelebb, tőle ered a szférák zenéje, az univerzum legcsodásabb dallama. Az ő éneke inspirálta és nyugtatta meg a Teremtőt. Gyermeki szeretete az Úr iránt emberi eszünkkel felfoghatatlan. Mégis szembefordult az legfőbb akarattal és háborúba ment az őt követő angyali légiók élén. A háborút Mihály arkangyal nyerte, aki az Úr elé vezette Lucifert, hogy a Teremtő döntsön a további sorsát illetően. Az Úr, szívében szeretett angyala miatt érzett fájdalommal, ledobatta Lucifert és az őt követő összes angyalt a mennyekből, le a földre, azok közé a kreatúrák közé, akik miatt kitört a háború, hogy boldoguljanak mostmár velük együtt. A sötét angyalok tehát azóta élnek köztünk. Tanítanak, inspirálnak, csábítanak hol jóra, hol kevésbé jóra. Velünk élnek, köztünk járnak, a részünké váltak. A mennyei minőséget egy sötétebb palástba burkolva, de ugyanolyan földöntúli energiákkal átitatva adják át nekünk.