Webshop

A villámcsapás ősi és legfinomabb módja: A titkos sóvárgás utáni édes izgalom ez, az eddig szunnyadó vágyak most ébrednek. Simogatni, keményedni, harapni, párosodni... Odalenn érzem a lélegzetét. Részegítő az illata, a teste acélból van, a bőre forró selyem. Pillantása édes ígéret. Most én iszom a fűszeres bort - szól - Méghozzá a legszebb forrásból. Reszketve hagyom, hogy kitárjon, megkóstoljon, felfaljon. A sötét hajfürtök a bőröm csiklandozzák. A szemem lehunyom, köd és önkívület... Ajkait, fogait, nyelvét a nedves, duzzadt puhaságomba meríti és én zuhanok a gyönyörbe. Ez a Lator lassú, szenvedélyes, ellenállhatatlan. Érintése, harapása kéjes, élvezetes... Hozzátapadva mocorgok, hogy érezzem a nyomást és a forróságot. Lágy dörzsölése incselkedő nyögései korbácsolják a vágyam. Lassú és lágy majd gyors és feszes. Nem bírom tovább ezt az édes kínzást. Az idő, a tér, a hely megszűnik számomra és ezer csillag fényével atomjaira robbanok...

Téli éjszaka ujja csendben rajzol virágot az ablakra. Halk szavú bor...hol lágyan elomló, mint a selyem, másutt érdes, mint a len. Kortya, hűvös cédrus, álmokon túli. A fűszerek provokativ elegye sóhajjá szelidül a lelekemben. A létezés lángja melegen tart, mig a hűvös gondolat körbefon. A mag, a verejték, a vér és az élet, a könnyek, a boldogság és a semmiben sem az értelmet kereső költői képzelet elegyének kivonata. Egy világ, ahol mindennek helye van. A világ, ahol mindenkinek helye van.